Nem elfelejteni 3. rész

 Kezdem az elején, miután tegnap elalvásig azért lehiggadtam.

Csónakom, én már kimerítettem a kreatívságomat, hogy miképp vegyem rá Danit, hogy normálisan mossa meg a  fütyijét. De nem érek célba nála. Nem hajlandó hozzányúlni, csak annyira, hogy felhúzza a bőrt. És nekem sem engedi, hogy hozzáérjek. Rengeteg módszerrel próbálkoztam, kínai nagyfal semmi ahhoz képest, amilyet falat tud ilyenkor húzni maga köré. Azt mondja azért nem nyúl hozzá, mert annyira érzékeny neki.

Kedves Nagymami és Márti! Hát persze, hogy csak “költői” kérdés volt, nem szokásom ütni a gyerekem. Régen egy évben ha egyszer, ha pelenkás popsijára ráütöttem. Tulajdonképpen az dühített fel a legjobban, hogy hiába mondta, hogy anya bocsi, láttam, hogy csak úgy mondja. Valójában abszolút nem sajnálja, hogy bajt csinált, nem is érdekli a dolog. A büntetés sem rázta meg. Nincs jóság jelvény, hát nincs. Meseolvasás sincs, hát nincs. Elraktam a vasutat, hát elraktam, slussz. Az sem érdekelte, hogy mérges vagyok rá, és szomorkodom, amiért galibát galibára halmoz az utóbbi 3 napban megint. Nem érzi a súlyát sokszor a dolgoknak. Azért lassan 7 éves, tehát kéne némi érzelmet mutatnia dolgok iránt, de mint ha neki ezekből nem sok jutott volna.

Ma még a szomszéd is hallotta a hangomat, pedig aztán Aranka néni nem szokta. Hihetetlen módon le tudja szívni az energiámat. Igazán csak az érti meg milyen ez, akinek van figyelemzavaros, vagy hiperaktív gyereke. Persze Dani ugye nem az, de sok tünete egyezik a hiperaktívakkal. Ma még Ági néni is veszekedett vele, mert Dani kifújta az orrát (ugyanis megfázott), és a papírzsebkendőt egy elegáns mozdulattal ledobta a földre. És úgy is hagyta. Mikor Ági néni rászólt, akkor meg kuncogott is rajta. Ági néninek is meséltem, hogy mostanában belebújt a kisördög és nem akar kibújni Daniból. Mondta, hogy tökéletesen megérti a helyzetemet, elvégre 25 éve dolgozik ilyen és súlyosabb gyerekekkel. Ma például két autista kisfiú is volt nála. De tudja, hogy milyen nehéz egy Danihoz hasonló gyerekkel, pedig aztán Dani még csak enyhén figyelemzavaros.

Viszont, hogy azért jót is írjak, Dani elhatározta, hogy most, hogy itthon kell maradnia a náthája miatt, ő akarja mindennap elkészíteni reggel a kávémat. És egyre gyönyörűbb képeket rajzol. Most főleg a tűzhányókat. És már nem Vízcsepp mester akar lenni a farsangon, hanem dínóvadász. Legalább nem kell szórakoznom órákig a jelmezével. Kedvenc dínóvadászai hétköznapi tréningben lófrálnak. Már csak a dínócsontos nyakláncot kell megcsinálnom, az mondjuk még elmegy,  majd sólisztgyurmából megcsinálom. Ja, meg szereznem, kell egy hasitasit a taktika kártyákhoz. Fejpántot meg csinálok papírból. Nemsokára hozok képeket is tegnapról.

Ja, és kezd kibújni a hóvirágunk, bár már egy háznál láttam virágozni.

Na, én most tényleg ezen tűnődtem úgy pár másodpercig. De aztán  a ne üssem mellett döntettem természetesen.

Most robbanok fel. A gyerekem az a drága, jó gyerekem, két perccel ezelőtt törte el a legjobb, legdrágábbnak tűnő mozdonyt. Persze atomjaira hullott, nem tudom megcsinálni. Mert ugye a lelkem a fasíneket és mozdonyokat, amik évek óta törhetetlennek bizonyultak, na azokat egyesével rakja a helyére. Ezt a drága, baromi sok pénzbe kerülő kütyüket, amik ugye sokkal érzékenyebbek ütésre, na ezeket szinte egyszerre akarta lerakni.

Jól leszidom, elmagyarázom, hogy mit tett rosszul, büntetések kiróvása mellett. Hát, az én gyerekem, fel sem veszi igazán. Még csak nem is sír, arcán a megbánás, vagy szomorúság halvány sugara sincs. Bezzeg az nagyon fontos neki, hogy a tejbegríze már kihűlt és megeheti-e. Ilyenkor elgondolkodok, hogy biztos, hogy normális-e a fiam. Szerintem nincs ki mind a négy kereke.

Egyébként a villanyvasút most évekig a garázsban lesz. Még csak meg sem hatotta ez a tény a lúrkómat. Húúúúú, na most van az első olyan, hogy komolyan legszívesebben két akkora maflást lekevernék neki, hogy csak na……

Na, most meg evett 10 kanállal a grízből, erre megkérdezi, hogy később megeheti-e vacsorára. Mindezt este 3/4 7-kor.

Kivagyok, hogy mindent mondani kell neki… Még azt is, hogy ugyan, ha már olyan baromi melege van, akkor azt a fránya vékony pulcsit vegye le magáról. Mert annyi esze nincs, hogy ha melege van, akkor levegye magáról.

Na, és a többiről még nem is beszéltem. Na, megyek és megpróbálok elszámolni 100-ig magamban…….

Na, végre itt az új év. De még tavalyról maradtak dolgok, amiket nem írtam le. Szóval ugye köztudott, hogy fiam hipochonder. Még Mikulás után pár nappal egy kislány rosszul lett az oviban, és hányt. Na, több sem kellett Daninak, ő is onnantól kezdve rosszul volt. De tényleg. Volt, hogy a karácsonyi műsoruk próbálása közben ablakot kellett nyitni és széket kellett hozni neki, mert ő rosszu volt, lesápadt és minden. Persze kutya baja sem volt, nagyon meg sem lepődtem rajta, mikor mesélték az óvónénik. Igen ám, csak hogy a fiam abba sem akarta hagyni, éjjel-nappal erről beszélt, állandóan nézte a száját, neki fájt a gyomra, a hasa, a torka. Hiába volt minden, nem figyeltem rá, elmagyaráztam szépen, aztán már határozottan, majd a végén már büntit is kilátásba helyeztem. Végül, egy nap, mikor már szó szerint a sírásig szekált ezzel, felhívtam Mara nénit, a gyerekpszichológusunkat. Közel fél órát beszéltem vele telefonon, nagyon aranyos volt, visszahívott úgy tanácskoztunk. Ő azt mondta, hogy ne figyeljek rá, hisz Dani valahogy mindenáron a figyelmemre vágyik. De, hát ha velem van, akkor non-stop rá figyelek. És persze azért Mara néni mondta azt is, hogy havonta egyszer-kétszer lemegy az oviba és beszél az óvónénikkel is, és Daniról csak pozitív dolgokat mondtak, szinte szuperlatívuszokat.

Aztán jött a megvilágosodás számomra, mert én is agyaltam, hogy legyen. Mivel egyébként is belebújt a kisördög, hát bevetettem a régi jó dadusos sorozatokból bevett egyik eszközt. Van egy régi kockacukor tartó. Vettem hozzá jelvényeket. Igaz ahhoz vennem kellett volna rágót is, mert ilyen 2in1, de mondtam Boltosévinek, hogy köszi, én csak a jelvényeket kérem. Szóval Danival leültem és elmagyaráztam a következőket. Ha minden reggel rendesen felöltözik, az oviban és itthon is rendesen viselkedik, elpakol maga után satöbő, plusz ezekről a hányásos betegséges ostobaságokról nem beszél egyáltalán, akkor kap egy jelvényt. Tíz begyűjtött jelvény után ajándék jár. Hogy micsoda? Hát az meglepetés. Dani egész jól fellelkesült tőle. Aztán miután kapta ezt a villanyvasútat (hát a legköltségesebb hobbit választotta a drágám), így üzletet ajánlottam számára. Tíz jelvény után kap 100 forintot, és tavasszal, amikor már összegyűltek a pénzei, beváltjuk a postán, azon a pénzen pedig vehet a vasútjához valamit. 

Na, ez úgy látszik valóban hatott. Azóta összegyűjtötte az első 10 jelvényt, és meg is kapta ma reggel az első 100 forintját.

Egyébként a vasút is el volt zárva 5 napig, mert sikeresen leöntötte tejjel, mert ugye a tejet nem lehet csak pörögve meginni.

Ma elővettem neki a vasútat, egy körben simán mennek a mozdonyok, úgy, hogy ezzel ellesz egy darabig.

És kiújult a fütyisproblémánk, úgy, hogy amint elmúlnak a sokmínuszos nappalok, iránysurány, illetve hát irány a sebészet, vagy urológia, vagy mittudomén, de azt a fránya bőrt, ami megint letapadt így két év után, meg kell csináltatni, egy nehezebben lehet a bőrt hátrahúzni, és a makkja széléről nem akar még hátrébb menni. De már erről is kár volt beszélnem, mert azóta meg ez a téma nála, hogy mit fognak ott vele csinálni. Mármint a fütyijével.

Na, de szép csendesen eltelt a szilveszter is. A tévében a lehető legrosszabb adás volt, Dani el is aludt fél11-kor. Én kiszenvedtem az időt éjfélig, megvártam, míg a tüzijátékokat kilövik itt néhány háznál, meg egy-két petárda is robbant. Az viszont nagyon jó volt, hogy sokkal kevesebb durranás volt, mint tavaly. Szóval Dani szépen végigaludta az éjfélt, aztán fél 1-kor én is ágyba kerültem. Azért a január elsejét vasalással kezdtem. És nem főztem virslit és lencsét sem. Úgy sem használ, kipróbáltam már többször. És a lottó ötöst sem én nyertem meg. Sajnos.

Ja, és kap egy tábla mogyorós csokit az, aki megfejti, hogy mit jelent a következő kifejezés: – heti huti gréncsörsz 

Dani Sajtot (ló), és Volt-ot (kutya) elvitte egyet szánkózni.

 EGÉSZSÉGBEN, BOLDOGSÁGBAN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Bocsánat, de nem lett túl jó a felvétel, remélem holnap sokkal jobbat tudok csinálni. Még a felvételi beállításokon ügyködnöm kell. 

 Ma ment is a vonat. Késés nélkül. Randink volt Nagyival Pesten. Valahogy sokkal hidegebbnek tűnt a levegő. Jól be is öltöztünk, persze aztán az úton rájöttem, hogy ennyire nem kellett volna. De legalább nem fáztunk. Találkoztunk Nagyival, akitől aztán Dani megkapta a rég áhított villanyvasutat. Hú, de boldog volt. Alig várta, hogy hazaérjünk és játszhasson. Rengeteg sín, jónéhány mozdony és szerelvény is volt hozzá. Egy kis bibi van, de ez az én ismerethiányosságomból ered. Amint váltókat raktunk fel csak külső vonal mentén mentek a vonatok. Ha másikhoz kötöttem a vezetéket, akkor meg csak a belső körön mentek a vonatok. És nem tudom hogy lehetne megoldani, hogy mindenképp zakatoljanak. Ráadásul csak az én fiam ilyen vonatmániás, nem ismerek senkit, akitől segítséget kérhetnék ezügyben.

De a lényeg, hogy Dani ma végre leült és 3 órán át játszott vele, és nagyon élvezte.

u.i.: Kérem, aki olvas engem és van olyan ismerőse, aki nagy szakértő eme témában, és persze van kedve néhány alapdologban nekem segíteni, örökké hálás leszek. Neten próbálok utána olvasni, de egyenlőre olyan fórumokba botlottam, ahol már egyetemi szinten űzik ezt a fantasztikus modellezést. Én meg totál kezdő és analfabéta egyszerű anyuka vagyok. Előre is köszönöm szépen!

Na, hát ez is eljött. Mármint a szenteste. Mi nem csinálunk nagy felhajtást belőle. Bár, nekem lenne igényem, de sajnos mama miatt kénytelen vagyok visszavenni ebből. Pedig nem mi leszünk kicsit szegényebbek lelkileg, hanem Dani, de őt ez nem hatja meg. Sajnos.

Na, de csináltam Stefánia vagdaltat, krumplipürét, tegnap elkészítettem a csirkehúslevest, van egy kis diósbejgli is. Délután átkültem Erzsi nénihez Danit, gyorsan behoztam a fát és az ajándékokat. Mire hazaért negyedóra múlva, már minden készen állt. Dani már a kapuból kérdezte, anya ugye már itt volt a Jézuska? Hát, persze, épp nemrég ment el. Na, azt a villámgyors vetkőzést látni kellett volna. Ujjongott, azt sem tudta hol kezdje a dolgot. Persze legjobban a távcsőnek örült.

Ami kis üröm volt, az a Playmobil játékoknál volt. Kaptuk és bizony én örömmel vettem, hogy ennyivel is kevesebbet kell költenem. Annyi probléma volt velük, hogy a tűzoltósautónak hiányzott az egész elemtartója. Mert, hogy vijjogni és villogni is kellett volna neki. És a gyerek nem hülye, simán rájött, hogy ez a rész hiányzik az ajándékának. A helikopternek pedig a propellerjének a teteje, valamint még négy alkatrésze hiányzott, mondjuk nagyjából megoldottam. Meg is kérdezte, hogy miért nincs benne? Most erre mit mondhattam volna? Jézuska nagyon sietett, sok gyereknek vitt ajándékot, kifelejtette. De szeretettel hozta, és erre kell gondolni. Egyébként felbontatlan, eredeti csomagolásban volt a játék, magam sem értem hogy lehetett.

Na, de Dani azért meg volt elégedve, még a villanyvasút hiányzik. Talán Nagyival, amikor találkozunk, akkor megkapja a vonatot is, és így már teljes lesz az ajándéklistája.

Ja, és visszaváltozott lúrkó, most épp dinóvadász lesz, illetve ha az nem, akkor – palentógus – ahogy ő mondja . Hát, majd meglátjuk. Sok víz lefolyik még a Dunán. 🙂

Hoztam képeket is. 🙂

MINDENKINEK BÉKÉS, ÁLDOTT, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK! 

Szívekbe költözzék nyugalom, szeretet,

hozzon a karácsony békét és örömet!

Képekkel holnap jelentkezem

Hát, megtörtént, aminek meg kellett történnie. Fiam lány lett. Remélem csak ideiglenes ez az identitászavar. :)))) A reklámokban látta az Aranyhaj és Nagygubanc című rajzfilm előzetesét. Na, hát én tudom, hogy hol lehet ezt megnézni. Hát megnéztük, aztán ma Dani újra megnézte, mert nagyon tetszik neki. És így pár napja neki is olyan hosszú a haja, mint a rajzfilmbeli mesehősnőnek. Reménykedtem, hát ha Flynn karaktere jobban bejön neki. Sőt, én belementem volna boldogan, ha a kaméleon, vagy a lóért rajongana. De nem. Igen, jó, kicsit túloztam. Ugyanis csak a hősnő haja az, ami megragadta a képzeletét. Egy szó, mint száz, pár napja Dani takaróval a fején mászkál a lakásban. Lengeti, iderakja, odarakja, betakarózik fele, vagy éppen a várból engedi le kötélhágcsó gyanánt. Én meg csak ülök, és nézem… Hát, ha pár nap múlva megúnja a dolgot, és újra visszaváltozik Vízcsepp mesterré, vagy ő lesz az egyik dinoszaurusz vadász. :DDDD