Nem elfelejteni 3. rész

 Miután szünet van, így addig alszunk, amíg tudunk. Illetve, amíg Dani fel nem ébreszt. Mert szokása, hogy ő hamarabb felébred, és olyankor addig macerál, birizgál, amíg tökéletesen fel nem ébreszt.

Ma viszont halk ajtónyikorgásra ébredtem, majd mama hangja: – Lányom ébresztő, egy fiatalember keres! – Felkelek, gyorsan ránézek az órára, 7 óra 20 perc. Ki a búbánat lehet ilyenkor??? Kimegyek az ajtó, látom, hogy egy 30-as magas, vékony fiatalember áll a konyhában. Köszön jókedvűen, vidáman: – Jó reggelt! – Én visszaköszönök, bár hirtelen azt sem tudom hol van a szék, amire ráülhetek. Gyorsan megigazítom pizsama gyanánt felvett pólót és rövid cicanadrágot. Még jó, hogy nem bugyiban alszom, azon tuti meglepődött volna a srác. Na, lassú szemdörzsölés, hajtúrás, bár szerintem reggeli arvonásaim nem hiszem, hogy ezzel kisimult volna. Reggel egyébként is inkább harctérre emlékeztetek, legalábbis ábrázatom biztosan. De minimum Himalája.

Fiatalember trécsel, vidám hangja kezd  engem is életre kelteni. Komolyan jólesett, hogy reggel ilyen jókedvű emberrel találkoztam. Sajnos azt is elmondta, hogy van egy 9 éves fia is. Na, ebből sem lesz randi, gondoltam magamban. És, hogy szegényke hajnali fél 4- kor kel, és ritkán ér haza este 8 előtt. Nem irigylem a feleségét. Ja, és hogy a 8.-on laknak. Várost nem említett. Aláírtam két helyen az átvételt. Bár aztán el kezdtem gondolkozni, hogy valóban annak hívnak-e, akinek a nevét aláírtam. Nagy nehezen harmadjára azért láttam a papÍron, hogy okés, a nevemre azért még emlékezem. Na, és persze aztán rájöttem, hogy kezdem érteni, miért tudnak az agykontrollosok tanulni alfa állapotban. Ugyanis ha ennyi mindenre emlékezek így 2 perccel az ébredés után, akkor ezt nekem is gyakorolnom kéne, úgyis kihagy a memóriám.

Dani pedig boldog volt az új Logico-ja miatt, már 9-kor oda akart ülni, hogy csinálhasson pár feladatot. 

Ja, majd elfelejtettem…(mondom, hogy bajok vannak velem)… Tudok kenyeret sütni. Kaptunk egy csomó lisztet adományként. És elkezdtem sütni, és ma is csináltam kenyeret. És nagyon fincsi lett. Még van 10 kiló liszt, úgy, hogy egy darabig nem kell kenyeret venni. Olyan ügyes vagyok. 😀

Brrrrrrrrrr, de mérges vagyok, írtam egy oldalnyi, és elszállt. Ki tudja az éterben hol kószál bejegyzésem… :((( És miért nincs szmájlik itt? Pedig tök jó lenne.

Na, ne morogjak, mint egy bolhás kutya igaz?!

1. Elkezdődött a visszaszámlás. Ez azzal kezdődött, hogy tag vagyok egy helyi egyesületben. És kaptam Daninak játékot. Nem akármit, playmobilt. Kettőt. És vadiújak, oridzsi csomagolásban. Egyenlőre felcsempésztem a nappali szekrény tetejére, oda nem lát fel. Pedig úgy odaadtam volna neki, annyira nagy volt a kísértés. De várnom kell karácsonyig vele. Utánanéztem, hogy mennyibe kerülnek ezek a játékok, és elhűltem, mert 10ezer forint felett vannak. 

2. Ez az egyesület csinálja évek óta a karácsonyi vásárt, és elkezdtük megbeszélni, hogy ki mit vállal ebben. Én mondtam, hogy 3-4 órát beállok árulni. Meg a falu fájának a díszítésében is részt veszek nagyon szívesen. 

3. Hétfőn megyek alkalmi melót nézni. Egy kerámiás házaspár keres szomszédkisvárosba segítséget. Ha minden jól megy,hétfőn megyek át. Ha csak a karácsonyi távcső és vonat árát megkeresem, én már jól jártam.

4. Ági nénivel beszéltem. 1-2 évig még járnunk kell hozzá. Felkészített, hogy Danitól ne várjam el majd később, hogy kitünő tanuló lesz, mert nem lesz az, és készüljek fel, hogy neki lesz a legpocsékabb az írása. És a memóriája még mindíg a minimumon van, tehát gyakorolnom kell vele itthon. Tapsolva ütemezünk, 4 ütem már nem megy neki, csak 3. Az pedig nagyon kevés. Szinte semmi. A koncentrációja viszont javult, ez is valami.

5. Az összes barátja közül Dani az egyetlen, aki úgy mászik fára, mint egy kis majom. Egyik nap délután majd infarktust kaptam, mikor 6 méter magasról integetett nekem egy fenyőfáról. Zabszempróba pozitívat mutatott. Úgy, hogy nagyon büszke magára, és persze én is büszke vagyok rá. Mert ezt senki sem tudja olyan jól, mint ő. Ha lenne pénzem és autóm, tuti beíratnám egy sziklamászó tanfolyamra.

Ugye a magyar népmeséket olvasok mostanában Daninak. Tegnap este rájöttem, hogy bizony itt is szelektálnom kell. Ugyanis ennyi kóros lelkiállapotú, és mentálisan instabil mesehősökkel még nem találkoztam. Pedig én imádom a krimiket, főleg ha CSI sorozatok vannak, és a Gyilkos elméket is ha ötvenszer ismétlik késő este, akkor is megnézem.

Szóval rá kellett jönnöm,  hogy a mai modern mesék sokszor sokkal jobbak, mint a régiek. Hangsúlyozom általánosságban beszélek.

Tegnap este potom 4 mesét szelektáltam. Ugyanis egy parasztembert a király fel akart akasztani, mert egy szépen sípoló síppal terelgette a nyáját. Persze hepiend a vége, de akkor is. És hasonló. Itt van például Hófehérke. Tudom Hófehérke nem népmese, és gyerekkoromban nekem is olvasták. De…. Hófehérke mostohája valljuk be valószínüleg igencsak skizofrén. Valószínüleg a családi hátterében igencsak elnyomott lehetett, gyerekkori trauma érhette szegényt. Ez akkor lett bizonyos, mikor hozzáment a királyhoz, és az a téveszméje lett, hogy Hófehérke az ellenfele. Ezért aztán mindenféle módon meg akarta ölni. Szóval szegény Hófehérke is családon belüli erőszak áldozatává vált. Még jó, hogy a törpék ott voltak körülötte, és  a hercegnek sikerült  Hófehérkét a normális életbe rehabilitálnia (lehet pszichiáter volt inkognitóban).

Ehhez képest Harry Potter már nem is annyira horror.

Ha jól emlékszem, talán régen volt is erről cikk. De lehet több is. Na, de egy szó, mint száz, most rátaláltam Dörmögő Dömötör könyvre, amiben Móra Ferenc mesék is vannak, az már gyermekbarátabb, vannak benne mondókák, kis versek, amik szivet melengetőek. Ó, és Vackorról majd elfelejtkeztem. Tudjátok a kis piszén pisze kölyökmackó.  És olvasható, és élvezhető. Na, meg Marék Veronika Kipp-kopp könyvsorozata, amiből egyet sikerült még elhoznom a könyvtárból.

Úgy látom most a könyvtárban még sok ilyet könyvet fogok elhozni. Egyenlőre le a magyar népmesékkel, éljen Weöres Sándor, Janikovszky Éva, Marék Veronika, Móra Ferenc, Fésüs Éva, Szekeres Ilona, Ladányi Zoltán, és még sokan mások. :)) Köszönöm kedves magyar meseírók, sok örömet okoztok nekünk! :)) És remélem még sokáig így lesz. :))

Míg az idő engedi Dani biciglivel megy oviba. Szerintem a wc-re is azzal menne, ha lehetne. Szóval elindulunk az oviba.

Az első kanyarban utol is érem, mert talál valami érdekességet (kavics, akármi) nézegeti. Megkerülöm, és szólok neki, hogy ne most, mert elkésünk. Újra feltápászkodik a bicajra és nekilendül. Közben kiabál nekem,  hogy várjam meg. Megvárom, majd megkerül ő a biciglivel, így megyünk tovább. Az első keresztőzédnél megáll, közbenéz és újra elindul. Majd megáll és az egyik ház kerítését birizgálja. Újra odaérek hozzá, szólok, hogy jöjjön. Én már vagy 10 méterre haladok előtte, mikor újra kiabál, hogy várjam meg. Visszaszólok, hogy akkor igyekezzen. A biciglit elkezdi a lábával tolni előre, mert ugye a kerítés minden egyes rácsának különböző hangja van. Főleg, ha egy kis ágat is odadörgöl hozzá. Aztán nekilendül megint. A következő keresztődésnél megáll. Egy autó megáll, int Daninak, hogy menjen, de lurkóm nem látja, én szólok neki, hogy mehet, mert átengedték. Úgy pár méter után megint megáll, felszed néhány gesztenyét, beleteszi a zsebébe. Közben bicigli a földre zuhan, magával húzza Danit is. Nagy nehezen feltápászkodik a földröl, de még térdelő helyzetben tölt pár percet. Újra szólok neki, hogy álljon már fel, mert túl hideg a föld ahhoz, hogy most imádkozzon, egyébként is kelet nem arra van. Feláll, felhúzza a kétkerekűt magához, felül rá, újra elindul.

Az utolsó keresztődésnél megáll, körbenéz, majd pár méter megtétele után befordul az ovi parkolójába. Mire odaérek már a biciglitartóba helyezi a járművét, és rohan befelé az oviba.

Az öltözőben már vagy 4 anyuka öltözteti, vetkőzteti gyerekeit. Dani leül, és elkezd bohóckodni a mellette ülő társával. Szólok, hogy vesse le a kabátját, sapkáját. Dani leveszi a sapkát, bedobja a szekrénybe, a kabátján a cipzárt lehúzza, a kabát is végre lekerül róla, persze az ujjával együtt kifordítva. Szólok neki: – Drágám, a kabát ujját fordítsd ki, és akaszd fel szépen. Ez újabb két perc, míg kifordítja, és megnézi, hol az akasztó. Naná, hogy nem az akasztójával akasztja rá, hanem az ujjával próbálja feltuszkolni. De még így is sikerül neki. – Dani a nadrágot is vedd le, ott van felül a másik. Nadrág lekerül róla. Se gomb kigombolva, se cipzár lehúzva. Csak úgy, erőlködik, ahogy próbálja magáról lehúzni. – Dani, ha kigombolnád és lehúznád a cipzárt, könnyebb lenne a dolog. – Jaj, anya, nyugalom, nyugalom! – mondja nekem összeráncolt homlokkal, és összehúzott szemekkel. – Kincsem, már mindenki bennt van, te meg még mindíg itt tötyörögsz! – Csak morog egyet rám, mint egy mérges kiskutya.

Végre a nadrágot is begyömöszöli a szekrénybe, felveszi a bennti ovis nadrágot. Persze fordítva, az eleje hátul, a hátulja az elején. Már nem szólok ezért neki. A szandit veszi végre, de már 8 óra 15 perc van. – Szívem, a szandinak a tépőzárát nyísd szét, mert úgy nem fog belemenni a lábad. Morogva szétnyitja és beletuszkolja a lábát, közben minden egyébbel foglalkozik. Megveregeti a társának a vállát finoman, aki mellette épp öltözködik. Egy másikkal vicces szavakkal köszönnek egymásnak. Azért nagy nehezen a másik lábára is felveszi a szandált.

– Na, gyere drágám, megigazítom a pólódat. – Ilyen pacuhán nem mehetsz be a csoportba! – beletűröm a pólót a nadrágba. Odakísérem az ajtóhoz. Puszit adunk egymásnak: – Szia drágám, uzsonna után jövök érted, érezd magad jól! Szeretlek! Szia! 

– Én is szeretlek anya, szia!

Ja, majd elfelejtettem, jobb oldalt hátul van egy újabb rágófog, és bal oldalon is fehérlik az ínye. Szóval van 23 fogunk már. :))

 Tudom nem vagyok egyedül, hogy a gyermekem minden reggel lefáraszt, de annyira, hogy néha elindulni sincs erőm. De muszáj feltuningolnom magam ugyibár. Hú, tényleg ezek a reggelek…..

Én hétkor kelek, felöltözöm, megcsinálom a tejeskávémat, Daninak a kakaóján. …

7 óra 10 perc. Kezdem az évek óta szokásos csöpögősszirupos hangomon az ébresztőmondókát: – Jó reggelt kismanó, itt a finom kakaó! – Dani úgy csinál két percig, mint ha aludna, de a szája szeglete már mosolyog. – Jó reggelt kicsiszívem, ébresztő! Gyere gyorsan, mert a kakaómanók megisszák a kakaódat! – Erre Dani felugrik, szeme még szinte zárva. Odaslattyog az asztalhoz, leül a kisszékére és megissza a langyos kakaót. Majd villámgyorsan visszacsusszan még az ágyba egy kicsit. Odakészítem a ruháját. – Na, gyere most már husom, mert elkésünk! Gyere, tessék felöltözni! …

Hét óra 25 perc van, én megmosom a fogamat, az arcomat. – Na, gyere drágám kifelé az ágyból! – Mondom ezt fél nyolckor. Dani felül az ágyban. Én közben lekapcsolom a tévét, csak mamánál megy az rtl-es Reggeli műsor. – Dani, igyekezz, mert ha elkésünk, nem engednek be az oviba, és mérgesek lesznek ránk! – Dani csigalassúsággal felveszi a pólóját. Közben kétszer megáll, és a semmibe réved, illetve ki tudja melyik univerzumban jár már gondolatban. – Dani, siess kicsit légyszives, én már lassan kész is vagyok! – Dani felveszi az alsónadrágot. Fordítva. – Drágám, fordítva vetted fel az alsódat, fordítsd meg és úgy vedd fel, nagyon kényelmetlen lesz így egész nap benne! – Dani leveszi, fordít rajta, felveszi. Újra fordítva.  – Kincsem, megint rosszul vetted fel. Látod, hogy itt van a címkéje, ez a hátulja. Na, tessék, így vedd fel, így lesz jó. – Mondom neki, és odaadom helyesen. Na, ez már megvan. Zoknit veszi fel, ami szintén időt igénylő feladat. – Drágám, nem csak húzni kell a szárát, hanem lenntről is húzzad, úgy nem fog felmenni a lábadra. – Kezéve elkezdi igazgatni. Persze nem ott, ahol előzőleg mutattam neki.

Közben 7 óra 35 perc lett. – A nadrágot is húzd fel gyorsan. – Én addig odarakom neki a fogkrémes kefét és poharat a mosdóra, mamával egy perces szóváltás, hogy mit hozzak a közértből. Dani kijön a szobából, bemegy a fürdőbe. Én addig elágyazok. Megnézem Danit, aki még mindíg ott áll a mosdó előtt és grimaszol a tükörben. – Kincsem, a fogadat mossad, de jó alaposan felül, tudod, ott már igazi fogaid vannak, azokra még jobban kell vigyázni! – Elkezd fogad mosni, majd eszébe jut, hogy pisilnie kell. Usgyi kirohan a wc-re. Én előveszem a kabátokat, sapkát, egyebeket. Dani végez, visszamegy a fürdőbe és folytatja a fogmosást. Csobog a víz, kimossa a fogkrémet a fogkeféről. Illetve csak a felszínéről, a sörték alján még kilónyi mennyiségű hab marad. Engedek egy kis meleg vizet a hideghez. – Tessék gyorsan arcot mosni, és törölközz meg. Ennek aztán az az eredménye, hogy a fél fürdő úszik az arcmosóvízben. Felmosok.

7 óra 50 perc van. – Dani a cipzárt is húzd fel a nadrágodon légyszives! Ezt ugyanis mindennap ötvenszer elfelejti. Nem megy neki, segítek… Betűröm a pólóját is, mert a fele kinnt lóg, a fele meg bennt a nadrágban van. – Dani vedd a pulóveredet, és a cipődet! – Közben én is felveszem a cipőmet, pulóvert húzok. Lúrkóm is pulóvert vesz, de nem törődik azzal az aprósággal, hogy a gallérja összegyűrve a vállánál lóg. Megigazítom. Cipőt húz, fejébe nyomja a sapkáját, aminek a fele szintén összenyomorgatva csak az egyik fülét takarja. Persze segítek azon is. Felveszi a kabátot. Kifordítva. Nem tudom hogy csinálja, de ezt a műveletet is másodpercek leforgása alatt tudja művelni. – Dani ki van fordítva a kabátod, így nem lehet begombolni. – Leveszi magáról, fordítgatja jobbról-balra, majd felülről- lefelé, de az ujját csak nem találja meg. Sóhajtok nagyot, kifordítom az ujját, helyesen tartom a kabátot, hogy csak bele kelljen tolnia magát. Nagy nehezen felhúzza a cipzárt és végre………..

7 óra 58 perckor végre elindulhatunk. Így aztán ő bringával, én gyalogosan, de 8 óra után 5 perccel beérünk az oviba.

Haaallllleeeeellllllúúúúúúújjjjjjaaaa! :))))

Ja, az oviba vezető út külön megér egy posztot. :))

 Tegnap este Dani egy hódos mesés-természet filmet nézett. Hódcsalád viszontagságait mesélte el, aranyos és igazán élvezhető stílusban. Dani már nagyon régen látta, így betettem a lejátszóba. Volt egy kis hiúzkölyök benne, aki a hódvárnál téblábolt. Én közben megnéztem az íméljeimet, stb…. . Egyszer csak könnybelábadt szemmel, elcsukló hanggal jött fiacskám hozzám és mondta, hogy ő nagyon szomorú, mert a kis hiúzzal senki sem akar játszani. Olyan aranyos volt a kicsi szentem, ahogy meghatotta a kis állatcsemete. Azok a szemek, és majd elsírta magát ezen a jeleneten.

Persze elmondtam neki, hogy ez természetes, hogy ő ezt érzi a kis hiúzzal kapcsolatban. És elmondtam neki, hogy bizony anya is, ha olyan filmet lát, akkor nekem is elszorul a torkom, könnybe lábad a szemem. Aztán próbáltam vígasztalni, hogy a film végén biztos talál magának olyan barátot magának az állatkölyök, aki fog vele játszani. Persze a film végén a kis hiúz belecsobbant a patakba, azon már jót nevetett.

Miután szoktunk a könyvtárba járni, elhoztam a magyar népmeséket tartalmazó könyvet. Így már harmadik este a Kiskakas gyémánt félkrajcáráért van oda. Daninak kedvenc része, mikor a török basa a bő bugyogojába teszi a kiskakast.

Hiába no, a régi meséknek nincs párja.

Kösszzz, jól vagyok…..- van a dalrészletben. De tényleg. Szerencsére minden okés nálunk. Hogy mi történt mostanában? Szerencsére semmi különleges. Voltunk bábszínházban a könyvtárban, előtte lehetett kézműveskedni. Ami abból állt, hogy lurkók játszottak, anyukák pedig kézműveskedtek. 🙂 Az égig érő paszuly címü mesét adták elő a bábosok, aranyos volt.

Az nagycsoportosok (vagyis két nagycsoport) volt tehenészetben. Hatalmas élmény volt részükre. Etethették a bölcsis bocikat (merugye az is volt), kapott minden gyerek egy pohár tejet, egy pogácsát és túrórudit. Másnap pedig lovaskocsiztak egyet, és kecskékhez is ellátogattak. Nagyon örültek a gyerkőcök ezeknek az élményeknek. Mert már hiába élnek vidéken, háziállatokat már csak ilyen helyen láthatnak.

És szerdán is lesz interaktív bábelőadás, amit már most nagyon várnak. Biztos izgi lesz, az oviból hozzák fel a gyerekeket, mert délután 3-kor kezdődik.

Van egy civil családos egyesület itt, és beléptem a tavasszal. Most pedig vasárnap volt egy kis buli. Pörköltet főztek, vittünk sütit, szintén lehetett kézműveskedni, meg a gyerekek is jót játszottak egymással. Nagyon jó volt, 7-kor indultunk haza, de a gyerekeket alig lehetett hazavonszolni.

30.-án újra átmegyünk szomszédkisvárosba, ahol szintén lesz egy meseelőadás, Oz-t fogjuk megnézni.

És hatalmas lépés, hogy már tárgyi segítség nélkül próbálnak meg úszni Daniék. Még a végén tényleg jövőre megtanulnak úszni a gyerkőcök.

Találtam a youtube-on egy paródiát. Én szétnevettem magamat rajta. Az X faktort és a Megasztárt simán vernék a srácok. 😀 Remélem jókedvet csinál mindenkinek. 🙂

 Danival átbeszéltem ezt a kuncsorgós dolgot, megértette, hogy csak úgy nem adunk oda semminket sem. Főleg játékot nem. Pár szem cukorkától nem megyek a falnak, vagy egy süteménytől. De azért mindennek van határa. Apropó játékok. Dani ugye villanyvasutat szeretne karácsonyra. (Én meg a lottó ötöst) Tegnap este kitalálta, hogy születésnapjára pedig távcsövet, mert azzal jobban meg tudja nézni a napot, meg a holdat, meg a csillagokat, meg a többi bolygót. Januártól be kell indítanom a távcsőprojektet. Nem szeretnék játéktávcsövet, de ugye nem olcsó mulatság egy normális sem, valahogy majd csak megoldom. Bár azért jövő év áprilisáig még sokat változhat a kívánságlistája.

Dani ugye már jóideje várja a foghullást, várja a fogtündért, aki majd hoz a régi foga helyett újat. Ja, és egy csillagot ajándékba. Tegnap este mondja, hogy belement az alma a fogába, és nem akar kijönni onnan. Megnéztem, de bíz én nem láttam semmit sem a szájában. Mondjuk nem szoktam naponta, de még havonta sem szájvizsgálatot, illetve fogvizsgálatot nézni nála. Maximum segítek a fogmosásban, mert azt szereti elmismásolni. Mégis egész este a szájában volt a keze, de könyékig. Délután megyek érte az oviba, és mondja a dadanéni (Hugi néni), hogy hátul Daninak jön egy foga. Csak lestem, mert én még ilyet nem hallottam. Pedig reggel mamát hurrogtam le, mert azt mondta, hogy talán nő a bölcsesség foga. Kinevettem, mert 6 és fél éves gyereknél nem jellemző a bölcsesség fog kinövése. Újra elkezdtem nézni Dani fogát, akkor láttam, hogy bal oldalon nagyon hátul tényleg van egy kicsi fogacska, még csak a negyede van kinnt. Hugi néni említette is, hogy enni is nagyon nehezen akart, aludni meg végképp. Zavarta az a fránya fog. Megszámolom a fogát, 21, plusz negyed. És bizony bevallom, halvány gőzöm nem volt, hány fognak kell lennie. De a többi anyuka sem. Itthon gyorsan előkerestem a gugliban. Szóval 20 fognak kell lennie. Nekünk akkor 1 és egynegyed foggal több van. Jobb oldalon felül leghátul, és most a bal oldalon is nő egy. És ez már maradandó fog. Csak ezeket nem vesszük észre, mert itt az ínyből nő ki rögtön. A többi meg ugye mozog, mielőtt a rendes fog kitolná a tejfogat. Na, okosabb lettem végre. Eddig is vigyáztam Dani fogmosásakor, de most még jobban ráállok, elvégre a maradandó fogakra még jobban vigyázni kell. A többi 20 tejfoga még mindíg ott van a helyén, szépen, sorban, mint a nagykönyben meg is van ugye írva.