Nem elfelejteni 3. rész

 Az én egyetlen fiacskám is olyan jószívű, mint a nagyanyái, vagy én. Norbi ugyanis rendszerint hétvégenként átjön és játszanak. Amivel ugye nincs semmi probléma. Viszont valamit majd el kell magyaráznom Daninak. Ugyanis Norbi módszeresen viszi Dani játékait. Mikor hazaindult a kis haver, mindíg adtam neki egy cukorkát, vagy egy kis szelet csokit, ajándék nélkül nem ment el soha. Most már úgy jön hozzánk, mint, ha hazamenne. Nem is köszön, csak bejön, veti a cipőjét, első dolga, hogy a szobaszekrényhez megy és nézi milyen nassolnivaló van rajta, és milyen innivaló. És persze, aha úgy van, akkor mindent meg is eszi. Idővel az összes kicsi gumiszerű dínók Norbinál kötöttek ki. Igaz, Dani nem egy dínórajongó, de akkor is. Norbi addig rimánkodott, könyörgött neki, hogy Dani mindíg nekiadott egy dínót. Vagy kettőt. Volt, hogy hármat is. Aztán egy kis gumigolyót. Aztán még egyet. Nemrég vettem Daninak villogós pompomot. Még tavasszal látta, és megtetszett neki. Pár hete végre kaptam, hoztam neki hármat is. A játszótéren nagy sikere volt. Ma átjött Norbi. Sátrat csináltak. Daninak van egy kis pénzes pohara. Amikor átmegy Évához a boltba, akkor a visszajáróból mindíg kap egy pénzt. 10 forintot, vagy 20-ast, néha egy 50-est. Így a poharába úgy egy ezres lehet ezekből az apróból. Norbi rögtön rácuppant, kért Danitól pénzt, mert neki most nincs. Szerencsére úgy elterelődött másra a figyelmük, hogy Norbi aztán elfelejtette. Viszont megtalálta magának a sárga pompomot. El kezdtek egyezkedni. Mikor Dani közölte, hogy nem ad oda egyet sem, Norbi elkezdett szomorkodni, hogy persze, mert nem ad neki semmit. Dani mondta, hogy 3 napra odaadja. Norbinak persze nem tetszett. Hát, jó, Dani akkor emelte a napok számát, a végén már 20 napot mondott. Cimborának ez sem tetszett, elkezdett halkan nyávogni, hogy így nem kell, neki örökbe kell. Aztán elővette a fiam a maradék gumicukrot. Na, hát az sem volt jó, mert a lurkóm 3 cukrot adott Norbinak, hogy vacsora után is maradjon még neki. A kis csibész cimbora addig duzzogott halkan, míg az én manóvárim oda nem adott neki még egyet, így Daninak három jutott, Norbinak persze négy, mert neki bizony nem kell 2 sárga és egy fehér, a pirost szereti a legjobban. Dani persze nézett rám, én mondtam neki, hogy ne nézzen rám, az ő játéka, a ő cukorkája,  úgy dönt, ahogy akar. Közben elkezdtem öltöztetni Norbit, mert ideje volt, hogy hazamenjen. Már a cipőjét húzta, persze lógó orral, és motyogott, hogy nem ad neki oda semmit Dani. Megjelent Dani, hogy jól van, tessék, itt a sárga pompom örökbe. Rögtön felderült Norbi arca.

Azt hiszem itt az ideje, hogy elmagyarázzam Daninak, hogy barát ide, vagy oda, azért az összes motyóját ne adja már oda, mert akkor neki nem lesz semmije. Ha megsértődik Norbi, az az ő baja. Majd kiengesztelődik később. Nem az a barát, aki mindíg csak kér.

Dani imádja a Viasat-on futó vasárnap esténként adott Lehetetlen Küldetés című műsort. Könnyed, szórakoztató vetélkedő, ahol bolondos játékosok vívnak csatát 50ezer dollárért. Dani rajong érte, együtt szoktuk nézni, közben jókat nevetünk rajta. Tegnap este rögtönzött egyet, és felvettem. Gondoltam megosztom itt. A felvétel nem túl jó, de hát kis gagyi gépemmel nem lehet profi minőséget csinálni.

Dani a hős. Megfogott egy békát. Még szerencse, hogy nem csókolta meg, ki tudja  mi lett volna belőle. (Mondjuk anyának jól jönne egy herceg. 🙂 )

 Jelentem, elmondtam Daninak mindent. Őszintén. Persze, a szaftos részleteket kihagytam. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. És rajzolva. Nina, köszönöm szépen a tippet és ötletet, letöltöttem a Sehányéves kislányt. Megnéztem, és ha már ott volt letöltve, szóltam Daninak. És elolvastam neki. Megkérdeztem, hogy van-e kérdése. Nincs – mondta és ment tovább játszani a Java-val. Na, Csajok, én már túl vagyok a dolog kisebbik felén. A nagyobbal meg évek múlva csak elbánok. Aztán lehet helyettem megteszi majd más.

Ma volt a szülői, az első ebben az új vegyes nagycsoportban. Kellemesen csalódtam egyenlőre. 500 forint a csoportpénz, gyümölcshetes nincs, mindenki akkor hoz gyümölcsöt vagy zöldséget, amikor éppen eszébe jut. Végre nyilvános lesz a farsangi buli. Ja, és a mi csoportunkban született meg az első csoda. Férfi, vagyis apuka lett a szülői munkaközösségünk fő pillérre. Az új óvónéniket minden gyerek hamar megszokta, sőt, egyik kisfiú Juci nénit szeretné, ha ő lenne az anyukája. Anita néni pedig nekem azért roppant szimpatikus, mert minden gyerekhez és minden szülőhöz van egy-két kedves szava búcsúzóul. És mind a 22 gyerek egyöntetűen imád oviba járni, még a 2 vadiúj kisfiú is odáig van az óvónénikért és a dajkáért is. Nem is csodálom. 

Jaj, és majd elfelejtettem. Akinek van bölcsis, ovis, vagy iskolás gyereke, az keresse fel a www.jatek.kiddy.hu weboldalt. Bocs, hogy nem linkeltem be, de nincs kedvem azzal vacakolni. Szóval regisztrálni kell, és lehet csoportnak, vagy osztálynak nyerni egységes klassz pólókat. Én regiztem, hát ha Daniék nyernek egy jó kis méhecskés pólót. Milyen klassz lenne egy ilyen nekik. Na, pussz mindenkinek!

 SEGÍÍÍÍTSÉÉÉÉÉG!!!!!

Ma reggeli kardinális kérdés Danitól: – Anya, hogy kerülnek be a babák a pocakokba?

Nosssss….. Izé…… Szóóóóóval….Hááááát….. Majdestemegbeszéljük……

Tényleg. Most halasszam majd el, ha még egyszer rákérdez? Ugye a méhecskés sztori hülyén venné ki magát úgy gondolom. A gólyásat már én sem vettem be kiskoromban. :))))))))))) l

Hogy jutott ez eszébe? A kölcsökzsinórosnál még hagyján, bár azt is elmagyarázni sem volt piskóta. De rájöttem. A Ni, csak ki beszél? címü filmet néztük a tv2-n múlt hét végén, meg előtte való hétvégén. Úgy látszik azért nem  hagyja békén néhány elgondolkodtató mozzanat….

 Dani tegnap este nekem szegezett egy biológiai kérdést. Miért van köldökünk? Habogtam, hááát, izéééééé, hogyismondjamúgyhogymegértsd, nossssss, szóóóóval……. Még végig se gondoltam mondanivalómat jött az újabb kérdés erről a témáról: – Anya, és miből van a köldökzsinór? És én hogy tudtam abból enni, meg inni? – És persze már sürgetett is a válaszadással. Én meg vakartam a fejemet, hogy is magyarázzam el ennek a lúrkónak, hogy miből is volt a zsinórja, és hogy tudott úgy kajálni, meg hasonló. De azt hiszem azért meg tudtam felelni, bár nem garantálom, hogy a volt biosztanárom adott volna rá 3-nál jobb jegyet, ha ebből kellett volna nála felelnem. De úgy látom Daninak elég volt, mert nem tett fel több kérdést.

Vasárnap igaz szemerkélő esőben, de elmentünk kirándulóbuszal a Veszprémi Állatkertbe. A busz tömve volt, nem is gondoltam, hogy ilyen időben eljönnek a családok, de örültem, hogy azért sokan úgy döntöttek, ők is kíváncsiak. Félúton már elállt a szemerkélés is. Jó idő volt. Igaz borult volt az ég, de nem volt hideg, nem esett. Sajnos múlt hónapban volt egy hatalmas vihar, és bizony az állatkertet sem kímélte. Ettől eltekintve igazán elmondhatom, hogy nagyon kellemes emlék lett. Az állatkert nagyon szép, tágas, jól lehet barangolni benne. A játszóház is igazán remek, tehát ajánlom mindenkinek. Egyszer muszáj oda elmenni. Senki sem fog csalódni benne ezt garantálom. Hoztam is pár képe

 Hurrá, jó lett a rendszer. Ja, hogy a kirándulás és élménymesélést ígértem. Szóval nem mentem el a kirándulásra. Az eső ellenére viszont Daniék mentek. Két kocsi, két szülő, 6 gyerek. Simán elbírtak velük. Én pakoltam Daninak mindent, szendvics, chips, üdítő. Délután 3-ra visszaértek. Persze egész nap zuhogott, már kezdtem azt hinni, hogy uszonyt fogok növeszteni a végén. Na, szóval visszaértek, Dani fel volt pörögve,  hazaértünk, gyors vetkőzés, és a kérdést odaszegeztem neki, hogy akkor kérek most mesélést a kirándulásról. Na, két mondatba elintézte nekem a beszámolót. Első mondat: – Anya voltak hajók, meg vízimalmok, meg ilyesmi. Második mondat: –  De képzeld, volt egy izé, és csinált ilyen nagy örvényeket, hú, anya nagyon nagy volt, veszélyes is, mert lemerülhet az ember a folyó fenekére. Na, anya akkor kérhetek valami finomságot! – és ott hagyott a szobában, mert épp a hűtő felé vette útját. Na, ennyit a kirándulásról. Aztán később elmentünk a suliba mert valami muri készült. Ott is jól elvolt, úgy fél 7 körül azért már szóltam neki, hogy talán haza kéne indulnunk. Viszont este 9-kor már aludt. Ilyen is régen volt.

Ja, és majd elfelejtettem válaszolni nektek. Szóval, doktorbácsi nős, egyéves kislány apukája.  De egyenlőre megtartom, nem megyek máshoz. Csak meg ne bánjam. :))))))

És hétvégén megint esőt mondanak, pedig Veszprémi állatkertbe utaznánk csoportosan. Busszal. Most megint vasárnapra szaródik el az idő? Jaj, és pénteken végre eljutok fodrászhoz. Mert kezdek egy birkához hasonlítani. A hajam nő, és göndörödik. Pénteken megszabadulok a loboncomtól. Nem is tudom akartam-e még valamit, de ha eszembe jut majd jövök. 🙂

 Nem vagyok normális, de komolyan. Dani ugye megy holnap kirándulásra. Ahogy elnéztem az előrejelzéseket holnapra, hááááááát…….. Eső, eső, eső, eső. Hogy lesz ebből kirándulás? Na, de nem az én gondom. Viszont ami abnormalitásomat illeti ennek Dani most az oka. Illetve én persze. Ugye elhatározta, hogy egyedül akar menni a kirándulásra. Nélkülem. Hogy aztán majd el tudja mesélni mi történt, mit láttak, stb….. .  És bevallom őszintén, rosszul esett a lelkemnek, hogy nem akarja, hogy vele tartsak. Pedig örülnöm kéne, hogy lesz pár szabad és nyugodt órám, végre nyugiban hajat moshatok, vagy olvashatok, vagy akármi. Nekem mégis baromi szarul esett. Kezd nagyfiús lenni, és itt van az ősszel együtt az elszakadás is? Azért mondom, hogy nem normális dolog, mert mikor itthon volt nyáron, sokszor az agyamra tudott menni, hogy a wc-re sem tudtam nélküle elmenni sokszor. Most meg…….. Este a sírógörcs kerülgetett. Tiszta dinka vagyok igaz?

Viszont annak nagyon örült Dani, hogy jövő hét pénteken indul újra az úszás. Most kezdjük a visszaszámlálást megint. Már csak hetet kell aludni…

 Hát, ezt a napot is túléltem. Délelőtt átmentünk ugye egyikkisvárosba ajándékot nézni. Egy legóféleséget vettem, kis dobozban, lehet belőle csinálni autót, vagy repülőt, vagy egyebet. Remélem Bálintnak is tetszeni fog. Éééés, végre megtudtam Bálintanyu nevét is, Ildikó. Ma reggel gyorsan bemutatkoztunk egymásnak. Ha már egy éve nem sikerült, bepótoltuk az udvariassági kört. És Dani megkapta a szülinapi kirándulásos meghívót, fűnek és fának is eldicsekedett vele. Sőt még szomszédnéninek is, pedig aztán ő nem éppen Dani szívének egyik csücske. De még a másik csücsök sem. Ja, és Esztergomba megyünk, a Duna Múzeumba, aztán egy cukrászdát fogunk meglátogatni. Hú, remélem lesz feketeerdő-torta, vagy tiramisu. Holnap már a csoportszobájukban lesznek, így talán könnyebb lesz a helyzet némileg. És majd elfelejtettem, hogy abszolút pasis csoport lesz a miénk. van 25 gyerek, ebből 16 fiú. Ráadásul abszolút verhetetlen fiúcsapat, tiszta válogatott lúrkókkal.

És voltam fogdokibácsinál is. És képzeljétek semmi sem fájt, amit csinált. Igaz ő is tanakodott, hogy akkor most mi is legyen. Végül adott érzéstelenítőt, ( a fél arcom nem éreztem) majd nekiállt fúrni. Mert úgy döntött, hogy inkább tömni fog. Aztán elkezdett gondolkodni, hogy talán jobb lenne gyökérkezelni. Vagy inkább húzzuk ki? – kérdezte. Húzzuk, de akkor gyorsan – vágtam rá szemernyit sem habozva. Újra meggondolta magát dokibácsi, fúrt még egy keveset. Végül aztán mégis úgy gondolta, hogy ezt a fogat talán meg kéne menteni. Nem is értem, miért ragaszkodott hozzá, én lelkiismeret-furdalás nélkül megváltam volna tőle. De, úgy látszik számomra érthetetlen okból betömte. Igaz, valami gyógytömést tett bele. Nem is akármilyet, 3 hónapig elméletileg kitart. Aztán majd meglátjuk. És úgy jöttem ki, hogy jaj, de jó, ne fájt semmi. Igaz a fél pofázmányomat még 6-kor sem éreztem. Azt éreztem, hogy viszket a fülem, viszont hiába akartam megvakarni, nem éreztem, hogy hol is kéne elkezdenem a műveletet. És ehettem is ma már vacsorát, és ihatok is, és még fogat is moshatok. Na, hát azt hiszem ezt a doktorbácsit megtartom magamnak. Egyenlőre. A múltkor nem zárt a szívébe engem, de mivel ma jó kislány voltam, és egy pisszenés nélkül végigültem minden macerát, azért nem tart már hisztis picsának.

Na, cupp mindenkinek! :))))))