Nem elfelejteni 3. rész

Hát, ma sem volt jó idő sajnos. Hősugárzó itt szuszog mellettem. Ki tudja mikor jön szerelőbácsi. Ma ugyan felhívtam, de mamája volt otthon, így csak üzentet hagytam neki, hogy bármikor jöhet, csak holnap ne. De amennyi melója lett hirtelen nem is tudom egyáltalán ideér-e még ezen a héten. Vagy ebben a hónapban. Vagy ebben az évben. Villanyszámla meg pörög felfelé, mint a ringlispíl. Esett is, meg ahogy elnézem fog is.

Reggel meglepetés érte Danit. Bálint, aki csoporttársa, csak ugye évvesztes, hétvégén ünnepli a 6. szülinapját. Anyukája szólt, hogy arra gondoltak, hogy Bálintnak nem szülinapi bulija lesz, hanem egy kis szülinapi kirándulás. Ugyanis tényleg csak 2 gyereket hívna meg Bálint és az egyik Dani. Mert az év vége felé (mármint április-május) nagyon összebarátkoztak, és a csemete alig várta a szeptembert, hogy újra Danival legyen és játszhasson vele. Így aztán holnap kapunk majd meghívót. Még nem döntötték el hova is mennének, de több variáció is felmerült. És, még én is beférek, ugyanis két autóval mennének. Vagy Tata, vagy Szentendre, vagy Visegrád, esetleg a pesti Vasúttörténeti Park. Egyenlőre ennyi variáció van, de aztán lehet jön még hozzá pár ötlet.

Na, de itt jött a gondolat, hogy mi legyen Bálint szülinapi ajándéka. Annyit tudtam meg,  hogy szilva a jele, és, hogy szeret legózni. Plüssfigurát vegyek? Jaj, az olyan snassz, ráadásul nem tudom, hogy állatokat szereti, vagy más után sóhajtozik. Persze nem akarok hatalmas ajándékot venni, de egy tábla csokival azért nem akarok odaállítani. Szóval Bálintról két dolgot lehet tudnom, hiába faggattam Danit, ennél több információt nem sikerült tőle kicsalnom. Most agyalhatok, de holnap úgyis átmegyek egyikkisvárosba, aztán majd csak kiötlök valamit.

Azért nagyon örülök, hogy bár Dani nem egy vezéregyéniség, mégis ennyien szeretik. Itt van Tomi, Bálint, Bence, Norbi, Ancsi, másik Bálint, Lilla, Perla, Dávid, Gergő, Boti, Kincső, persze, nem mind a csoporttársa. Ma is ahogy belépett az csoportszoba ajtaján az én lurkóm, vagy 5 szempár csillant fel örömmel. És ezt nagyon jó látni az én anyai szememnek. Elméletileg holnap már költöznek a saját csoportszobájukba, de ma délután még üres volt, csak a szekrények voltak a helyükön. Az új óvónénijük, Anita néni pedig roppant szimpatikus, és nagyon kedves. Ahány gyerek elment mellette, mindegyiknek megsimogatta a fejét, és egyenként el is köszönt tőlük. a régi óvónéninktől ezt sajnos nem sűrűn láttam. Ráadásul minden szülőhöz is van egy-egy kedves szava. Remélem új seprő jól fog seperni, és Juci nénivel jó páros lesznek. 

Jaj, holnap fogdokibácsihoz kell mennem. Már most a frász kerülget, és felfaltam az összes babfőzeléket, amit csináltam dupla adag fasírttal. Mert ki tudja mikor fogok megint egy jóízűt enni. És ma még ki is alszom magam, mert aztán lehet holnap éjszaka egy szemernyit sem fogok. Inkább felkészülök a legrosszabbra. Aztán hát ha nem fog semmi sem fájni.

 Ó, ez az idő, komolyan az agyamra megy. Gázszerelőt hívtam pénteken, hogy jöjjön már ki, mert a konvektorunk rendetlenkedik. Biztos eldugult valahol, mert pár perc múlva kattan egyet és kikapcsol. Mert ugye estére kicsit muszáj fűteni, 21 fokos lakásban gyereket nem nagyon lehet fürdés után garázdálkodni. Szerelő mondta, a héten kijön. Kössszzzz……. Addig marad a hősugárzó, ami sajnos eszi az áramot, viszont lurkó nem fázhat meg. Na, azért nem egész éjszaka megy, bekapcsolom, öt perc után kikapcsolom, majd, ha látom, hogy a hőmérő lemegy 21 fokra megint bekapcsolom pár percre. Nagyon korán jött ez az ősz sajnos. 

Pénteken voltunk Ági néninél. Nagyon megdícsérte Danit, hogy gyönyörűen tornázik. És mint, ha látna némi javulást a koncentrációján. Viszont a héten nekiállnak kicsit az egyensúlyérzék javiíására is.

Dani jól érzi magát az oviban, főleg, hogy ott vannak a cimborák. Na, meg persze Ancsi. Ja, és ha minden jól megy, szerdán már saját csoportszobájukban kezdenek. Persze reggel az öltözködésnél még szeretne lustálkodni, de pár perc nyafi után azért szedelőzködik. Kimentünk a játszóra is. Mi anyukák majd lefagytunk, de a gyerekek vígan futkorásztak nekik bezzeg melegük volt. De alig értünk ki, pár perc múlva jönnek a kis ördögök, hogy ők bizony éhesek. Senki sem hozott nassit, mert úgy gondoltuk fél óra, aztán mehetünk haza. De a gyerkőcök nem akartak hazamenni. Inkább ettek volna valamit. Aztán gondoltam egyet. Épp előtte voltam közértben kenyérért. Megkönyörültem rajtuk. Hát, majdnem megették a fél kilós szeletelt kenyeremet. Mondtam, hogy legalább vacsorára hagyjanak pár szeletet.  :)))))))) Egyébként simán felfalták volna ezek a kis éhenkórászok. :))))))))

Ja, és hogy magamról is mondjak valamit. Újra felszívtam magam lelkileg és bementem a fogorvoshoz. A jobb hátsó bölcsességfogamból a tömés háromnegyede már hiányzik, így aztán hatalmas űr tátong ott. Gondoltam nem hagyom, hogy megint úgy járjak, mint nyáron, hogy talán meg kéne előzni valahogy. Így aztán bementem doktorbácsihoz, kértem időpontot szerdára, és elmegyek hozzá. Megkérdem mit lehet kezdeni vele. Bár, nagyon semmit szerintem. Vagy gyökérkezelés, aztán majd pár év múlva kiesik magától, vagy kihúzza, vagy elküld rosszabbik esetben a szájsebészetre. Majd meglátjuk. Én már három napja rettegek előre, lassan erről is álmodok. Még nem fáj ugyan, de tegnap éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Egyik sem jó dolog. De, ha több millióan túlélik, akkor talán én is. Elvégre nyáron is túléltem, nem haltam bele. 

 Ó, igen, yesssyesssssyessss…….. Ma ismét elindult az új évad az oviban. Hát…. Hogy is kezdődött? Mama szokott ébreszteni reggel. Este mondom, akkor indulhat az 7 órai ébresztőszolgálat. Persze ahány óra van itthon annyiféle időpontot mutat. Bár gondolkoztam, hogy a falon csinálok egy órákból álló gyűjteményt, hogy a világ összes országában tudjam mennyi az idő. Na, de mama ugye kelt, de nem ám 7-kor, hanem 3/4 7 előtt pár perccel. Persze kora reggel nem vagyok éppen szalonképes sem küllemben, sem modorban. Csak dörmögtem magamban, hogy ez bizony emberkínzás. Mama persze mondja, hogy kislányom 7 óra van. Mire én, Mamikám, még háromnegyed 7 sincs. Nem baj lányom, legalább 7-ig felébredsz. Kössszzzzz……… Na, megcsinálom a kávét, közben didergek ebben a rohadt hidegben. Mert a lakás két nap alatt hőmérsékletben akkorát zuhant, mint a Bux index két napja. Minimum. Szóval kávézás közben felöltözök. Na, akkor 1/4 8 van, megyek oda Danihoz. Simogatom és jön a szokásos kis reggeli mondókám: – Jó reggelt kis manó, itt a finom kakakó! Na, amit utána láttam….. Dani ma reggel megdöntötte a  világrekordot öltözködésben, mosdásban és fogmosásban. Ja, közben még elment pisilni és a kakaóját is megitta. Így aztán már fél 8-kor unatkozva megkérdezte, hogy mikor indulunk már? Arcán teljes feldobódottság, adrenalinszint az egekbe, ugrándozott, ficánkolt, danolászott, nevetgélt. Azért csak elindultunk, végig az úton ugrándozott, és jó nagyokat lépett (Micimackó után szabadon)…. 🙂 Na, odaérünk, gyorsan átöltözött, mentünk, óvónéni köszön. Én gyors puszit levágok lúrkónak, és közlöm vele, hogy csak uzsi után fog látni. Hát, az a nevető száj gyorsan lefittyedt, és azok a szomorú bociszemek….. Jaj nekem….. Azért jó voltam, mert kábé 2 másodperc alatt kimentem, míg óvónéni azzal foglalkozott, hogy Dani figyelmét elterelje.

Délután megyek érte, erre aszongya nekem: – Mér jöttél ilyen korán? …. Na, ennyit a reggeli szomorú bociszemekről. De azért boldog volt, mert ott volt Ancsi, ugye nagy barátnő. Meg Bálint, meg Boti, meg Norbi, meg Niki, és valahány név a naptárból.

Ja, és Anita néninek fogják hívni új óvónéninket. Hát, egyenlőre a bemutatkozásig jutottunk el. Én annyira figyeltem, hogy a saját nevemet mondjam, hogy másik anyukától kérdeztem meg, hogy is hívják az új ovisnénit. De az a felfordulás, ami ott még van? Van egy olyan érzésem, hogy az idén sem lesz sok nevelési óra, mert amilyen állapotban van az ovi, hát…. Persze mindíg elfelejtkezem a magyar munkamorálról. Egy dolgozgat ( de csak dolgozgat), 6 nézi.

Na, nem morgok…. Puszi mindenkinek!

Hát, elmúlt a nyár. Egyik szemem sír,  a másik nevet. Dani alig várja az ovit, ahogy közeledett augusztus vége, számoltuk visszafelé a napokat. Már csak 10-et kell aludni, már csak 9-et, 8…,7…, 6…., és eljött az utolsó nap. Itthon. Ráadásul itt a hideg, az eső, már nem lehet órákat kinnt tölteni a játszón. Dani már ma reggel teljes ektázisba esve ugrándozott, hogy holnap végre mehet oviba és találkozhat a többiekkel. Hiába voltak programok neki, minden, azért igen, csak hiányzik neki az a rend, játszás és minden, ami az oviban megtalálható. Mondjuk az ovi most éppen jobban hasonlít egy háborús övezethez, hisz folyik a bővítés. És ilyenkor, igaz, elég rossz hasonlat, de ha a  Nagy házépítésben egy hét alatt fel tudnak húzni egy 500 négyzetméteres házat, kerttel és minden egyébbel, akkor egy könnyűszerkezetes 100 négyzetméter itt miért készül el több, mint fél év alatt. Igaz, még nincs is kész, úgy a felénél tartanak. És akkor a 100 gyerek bekényszerül 3 csoportszobába. Szerintem ez elég durva. Arról nem is beszélve, hogy ugye új óvónők lesznek, és a gyerekeket is meg kell ismerni, ráadásul ugye a végzős nagycsoportnak is jó lenn egy tanterv. Mikor fognak hozzálátni a foglalkozásokhoz, nos ez mindenki számára rejtély. Legalábbis a szülők részére rejtély, hisz ki tudja mikor lesz szülői értekezlet is. Na, de majd csak lesz valahogy.

Ja, a csoportépítős mizériáról jutott eszembe, úgyis pár napja történt. 20 fős csapat jött a játszótérre. 60-as évekbeli ruhákba bújva, és zászlókkal, meg transzparensekkel, hogy Éljen Május 1.-e, meg ilyesmi. A gyerekeket megkérték, hogy pár perc erejéig menjenek le a csúszdáról, mert videót szeretnének felvenni. Két egyenruhába bújt fickó felmászott a szúszdára, az volt a tribün ugyanis. Aztán elkezdtek a többiek énekelni. Jó, nem nevezném éneklésnek, inkább siratódalnak, mert úgy danolásztak, mint ha temetésen lennének. Elvonultak a tribün előtt, közben énekelve integettek az egyenruhásoknak. Ja, és persze vették őket kis kamerával. Nos, ebben mi a csapatépítés? Ha valaki ezt nekem elmagyarázná jó volna, mert az én alulképzett agyamnak ez olyan magas, mint tehénnek a gatya. Egy jó dolog volt benne, hogy a kis zászlókat aztán odaadták a gyerekeknek. Na, és persze tényleg csak 10 percig tartott, igaz jó párszor felvették a vonulásukat.

Na, ha elkezdődik az ovi biztos több minden fog történni, úgy, hogy majd még jövök. Puszi Mindenkinek! 🙂

Jaj, most volt egy jó gyerekszáj, szereplő Mama kontra Dani. Lúrkó és Mama játszásiból vitatkozik. Mama: – Tudod mit Dani? Le vagy te tojva! Dani: – Mama, honnan látod, hogy le vagyok tojva? 🙂 🙂 🙂

Hát, néha nem értek dolgokat. Persze, lehet az én készülékemmel van baj. Itt van ugye a faluban a szálloda. Egy hónapja tele van családos nyaralókkal. Mondom én, hogy nincs válság, csak nálam. Mert, ahol ennyi család el tud menni egy 4 csillagos szállodába nyaralni, akkor nincs is olyan nagy baj egy országban. Ráadásul úgy jönnek, hogy nem néznek szét szerintem a lehetőségeknek. Az ugyanis nincs. Van ugyan gyerekfelügyelet, de hát akkor is. Egész nap itt két gyereknek nincs mit csinálnia, de még egynek sem nagyon. Van egy játszótér ugye, de hát az nem elégíti ki egy gyerek igényeit. Főleg egy héten keresztül.

Ja és persze tőlünk, anyukáktól kérdezik, hogy cukrászda van? Nincs. Látnivaló? Hát, az sincs. Maximum sétálhatnak egy fél óra alatt körbejárják az egész falut, aztán ennyi. Menjenek be Pestre, ha szórakozni támad kedvük. Vagy menjenek át a romtemplomhoz a szomszéd faluba. Étterem? Nincs. Valami szórakozóhely? Nincs. Itt a faluban nincs semmi. Aztán a drága családos nyaralók csodálkoznak. Hát, könyörgöm, nézzenek már utána, ha már nyaralni mennek. Inkább mentek volna Balatonra, vagy a Velencei-tóhoz. Itt maximum egy hét alatt szét lehet unatkozni magát az embernek.

Ma is, anyuka és apuka jön a szállodából, egyik kislány 3 éves, a másik még csecsemő, szerintem nincs két hónapos sem. Ennyi erővel otthon is maradhattak volna, mert játszótér azért mindenhol van. Lehet én vagyok flúgos, de két hónapos csecsemővel idegen szállodába nyaralni? Milyen nyaralás az könyörgöm? Az, hogy a kaját nem kell főzni mindennap? Wow…….. Hogy oda ne rohanjak. 

Na, ezekről a csoportépítő baromságokról nem is beszélve. Azt a rahedli sok pénzt, amit ilyen szarságokra, és értelmetlen dolgokra költik, inkább adják oda kézbe a dolgozóknak, annak legalább van értelme. Ja, és hol csinálják ezeket a számomra érthetetlen baromságokat? Hát persze…. Így van, ahogy mondjátok. A játszótéren. Komolyan, az eszem megáll…. A gyerekeknek kell az idétlen embereket elkergetni a csúszdától, mert az egyik ilyen kvízkérdéses pontot odarakták. Ja, és a mi gyerekeinket akarták onnan elkergetni, mondván zavarják őket. Na, aztán persze nekem sem kellett több. Mondtam, ha nem tetszik nekik, el lehet menni, elvégre ez játszótér, nem pedig a Vágóműsor. Nem fogom a gyerekemet az ő idétlen hülyeségeik miatt korlátozni. Elvégre a játszótér az egyetlen hely, ahol nincsenek szabályok közé szorítva a gyerekek. Úgy, hogy ez van. A pasi persze húzta a száját, de nem szólt semmit.

Hát, igen, kicsi, de erős a bors! 😀

Csordogálnak a napok. Hol melegebbek, hol hűvösebbek. Dani jár újra táborba, kézműveskednek. Voltunk Szentendrén, uszodában is. Szentendréről jutott eszembe. Már épp visszafelé tartottunk a busz felé, mikor Dani 5 percig fennhangon elkezdte énekelni, a ” megy a Zsuzsui vonat….” kezdetű dalocskát. Tünemény volt, nem zavartatta magát, a dal vége felé mindenkinek, akinek tudta a ne3vét felsorolta, hogy: …. a Nóri kiszállt,… vagy a Máté kiszállt….

Ági nénihez is járunk szorgosan. Szóval elvagyunk, mint a befőtt.  Mondjuk ma a táborban büntiben volt Tomival. Tomi egy szegény békucin végzett operációt, ám a brekkencs az operáció közben eltávozott az örök mocsármezőkre, ahol tovább kuruttyolhat. Dani pedig statisztált hozzá, igaz nem csinált semmit, viszont végignézte a műtétet. Így büntetést kaptak, külön ültették őket és nem játszhattak egy ideig, Tomi, mint az operációt végző főorvos, aki végzetes műhibát követett el, ezáltal a béka elhalálozott, nos ő még keményebb büntetést kapott Dani állítása szerint. Én itthon komoly képpel természetesen elmondtam, hogy miért nem szabad ilyen dolgot csinálni, de aztán, mikor wc-re ment pisilni, jól kiröhögtem magam. Hát igen, a gyerekek, néha csinálnak ilyen butaságot. Emlékszem, mi a gilisztákat vágtuk hol ketté, hol pedig a lehető legapróbb részletekbe. De remélem többször ilyet nem csinál.

Más nem nagyon történt, azonkívül, hogy betöltöttem én is 41. évemet. Ha mama nem köszönt fel két puszival, komolyan eszembe sem jutott volna.

Gyerekszáj: (most odavan a csillagászatért)

Anya, a Hold körében (mármint a légkörében) szén-dioxid van, és azért kell ilyen ruha (közben mutatja hogy néz ki egy űrruha), hogy megvédjen tőle bennünket. (Azt nem árultam el neki, hogy a Holdnak nincs légköre, este 10-kor nem volt kedvem elmagyarázni neki, de majd legközelebb. :)))  )

Anya, tudod a Plutó is olyan sárga, mint a Hold, csak nem látjuk a sok felhőtől, meg a csillagoktól.

A Nap köre piros, és amikor kidurran, akkor bizony bajban vagyunk, mert a Föld így beszippantja azt a pirosat. (a napszélre gondolt a lelkem)

Anya, a dinók azért haltak ki, mert egy asztoida így bedurrant a földbe, és mindent elégetett, és csak a egerek maradtak életben, akik a föld alá bújtak.

Anya, a Szaturnusznak tudod olyan sok kavicsa van, hogy forognak körülötte, és azt úgy hívják, kavicsgyűrű, és össze-vissza forognak és így bumm összeütköznek, és akkor az egyik eltéved, akkor az nagyon veszélyes lehet, mert ideeshet, és akkor aztán lesz itt nemulass.

Ez három nap termése volt. 🙂

Arra gondoltam, hogy segítek valakinek. Ma találtam rá egyik cafe-s fórumon. Egy fiatal végzős pszichológus lány, aki segítséget kért egy kérdőív kitöltéséhez, ami a munkáját nagyban megkönnyítené. Olyan emberek segítségét kéri, aki már átélte a családjában az alkoholizmus bármilyen formáját, főleg, ha valamelyik szülője volt alkoholista. Hát nekem kijutott belőle bőven, így kitöltöttem, hisz anonim. Ha a topicot keresnétek Alk.szülők gyereke néven megtaláljátok. Ha tudtok olyanról, akinek van netje és kitöltene egy ilyen 1 órás ívet, ide belinkeltem ahonnan le lehet tölteni. De a lány címét is bemásolom, hisz publikus: eva.knapek@gmail.com

kérdőív

 Danival minden rendben. Azonkívül, hogy szétúnja magát, de jövő héttől újra indul a tábor, így le lesz foglalva, és már alig várja, hogy újra menni tudjon. Már önállóan is megcsinálja a kakóját, sőt, már a kenyerét is próbálja megkenni lekvárral, vagy egyéb kenhető feltéttel.

A fogam is gyógyul,  még érzem, de az antibigyó megtette a hatását, és már valamennyire tudok is enni, persze a rántott hússal még várok kicsit.

Voltam az állásinterjún. Bizony, egy takarítónői állásra is önéletrajz és interjú szükséges. Sőt, egy egész delegáció várt, öten ültek előttem. Persze hamar kiderült, hogy az oviban sem fogok dolgozni még takarítóként sem. Mert, hogy megosztott munkaidő van, reggel 6-tól 10-ig, illetve délután 4-8-ig. Hát, ez nekem nem fog menni. Szomorú lettem, még ha tudtam is, hogy az esélytelenek nyugalmával indultam. Akkor is. Szőrnyű, hogy Magyarországon nem létezik 8 órás munkaidő, csak 10-12 órás, vagy 3-4 műszakos. Kicsit el is keseredtem. Illetve, nem is kicsit. Nagyon. Dolgozni akarok, hasznos tagja lenni a társadalomnak, és nem itthon vegetálni, várni a jövő év májusig, amikor újra rághatom egy hétig a körmöm, hogy meghosszabbítják a gyest, vagy nem. Persze ennek csak egy valaki örül, hogy nem sikerült az állás. Ez mama. Ő bizony örül neki, mert legalább megint itthon dekkolok mellette napi 24 órán keresztül. Én meg zombulok befelé, lelkileg és agyilag is. De ez őt nem érdekli, sem a lelkem, sem az agyam.

Holnap átruccanunk Danival egyikkisvárosba, aztán csütörtökön pestre megyünk, pénteken pedig Ági nénihez, a fejlesztőhöz. Csináltam a hétre programot, hogy kevesebbet kelljen itthon lenni. Ráadásul végre vége a hőségnek, annyira jó, hogy vége a hőségnek, végre nyugodtan tudunk éjszaka aludni, meg a közérzetünk is jobb. Nemsokára megyünk is ki a játszóra, hát ha lesz kinnt egy-két gyerek, akivel lehet Daninak játszani. Ha más nem, hát Norbi.

 Hát mit volt tennem, visszamentem fogdokibácsihoz. Újra kaptam injekciót, lezsibbasztott, aztán megint kitisztította a foghelyet. Ugyanis fájt még mindíg, enni nem nagyon tudtam, aludni ma reggel tudta 6-tól 8-ig. Ez a két órás alvás igencsak kiveszi az erőmet. Meg a kényszer fogyókúra. De ez a tisztítás már nem fájt, inkább kellemetlen volt, éreztem, ahogy a másik fogat is kapargatja. Doki mondta, hogy ez bizony lassan fog gyógyulni, készüljek fel,hogy akár 2-3 hétig is eltart. Gyökér nem maradt bennt szerencsére. Az antibigyót szednem kell, meg borogassam az arcom, és persze alapos fogmosás elengedhetetlen. Mivel féltem, én annyira nem mertem a gyulladt íny felé menni, féltem, hogy megsértem, vagy ilyesmi. Most éppen nem fáj, csak alig tudok beszélni, mert zsibbadt vagyok. Testileg és lelkileg is, mert nagyon kimerültem a sok éjszakázástól és éhezéstől. A tejbepapi gondolatától is már rosszul vagyok. De valamit mégiscsak ennem kéne este, de, hogy mit azt még nem tudom.

Doki bácsi mondta, hogy ha elfogy az antibiotikum, és még mindíg nagyon fáj, akkor menjek vissza a dokihoz, aki kihúzta és ő majd kitisztítja megint. Hát, remélem erre nem kerül sor. Nincs semmi kedvem hozzá. Úgy, hogy valószínüleg vár rám még pár rossz éjszaka és nappal is. Pedig most tudnék aludni, de hát menni kell játszótérre, meg vacsit csinálni, fürdetni, ilyesmi. Két napra szívesen kölcsönadnám Danit, hogy egy jót tudjak pihenni.