Nem elfelejteni 3. rész

Elijesztettük az esőt ma szerencsére. Igaz a szél fúj, de vittük az esernyőket is Pestre, biztos, ami tuti. Hát, nem esett szerencsére. Most kicsit szemerkél ugyan, de már rég itthon vagyunk.

Szóval megjártuk nagyfővárost. Már fél2-kor ott ültünk Nagyival, Danival a váróteremben. Legalább tudtunk beszélni, Dani pedig élvezettel majszolta az ajándékba kapott palacsintákat. Túrósat, kakaósat, lekvárosat. Aztán összehaverkodott még két kisfiúval és egy kislánnyal. A kiscsajt részesítette előnyben Dani, még ölelgette is, sőt megkínálta őket a palacsintájából. Így kaptak ők is a finomságból. Hiába volt időpontunk 2 órára, csak 3-kor jutottunk be a doktorbácsihoz. Megvizsgálta, megfújatta azt a bigyót, ami a tüdőkapacitást mérte. Nem lett még mindíg 100%-kos, de már jobb lett az eredmény. Tavaly csak 70%-kos volt, most 77-80%-ot mutatott. Mondtam is doktorbácsinak, hogy bizony a futással hadilábon áll Dani, mert 10 méter megtétele után már fújtat, mint egy gőzmozdony. Így aztán meghosszabbították a tartós papírját, újabb egy év gyes. Persze, ma reggel azért beadtam az önéletrajzot, elvégre tudok dolgozni mellette. Nem tudom hány hónapot kell majd várnom a válaszra, de azért jó tudni, hogy van még egy év haladékom, valami melót keresni.

Ja, és Dani kapott kristályokat Nagyitól. Vagy 50 darabot. Jó, kemény műanyagból.  Már látom is lelki szemeimmel, ahogy a következő hetekben mindenhol találni fogok belőlük. Ágy alatt, szekrény sarokban, fotelhuzat réseiben, szőnyeg alatt és felett, és tuti jónéhányra rá is fogok taposni, és baromi őrűlt módon fogok ordítani, mikor rálépek valamelyik kristály élére. Na, és persze árgus szemekkel figyelem ördögömet, nehogy egyet is lenyeljen belőle. Mert ő előszeretettel nyaldossa az ilyen vackokat. Komolyan, mint egy 1 éves baba.

Jaj, hol  is kezdjem. Na… Szóval…… Mostanában, hogy Tomi elköltözött a falu túlsó végére, így Norbi lett Dani országos cimborája, és szeptembertől csoporttársak is lesznek. Most kezdenek összeszokni, eddig annyira nem voltak elájulva egymás társaságától, olyan se veled se nélküled kapcsolatban álltak. Norbi a kis vagánycsávó, és Dani, mint nagyobb és higgadtabb. Szóval kiegészítik egymást. Bár, életreszóló barátság ebből szerintem nem lesz. Mert két külön világ a két lúrkó. Vagy pont ezért lesznek azok, ki tudja.

Esik az eső. Már megint. Ahogy a filmben is mondja a főhös: – Mindíg nem eshet. Hát, ez most megcáfolandó. Igenis, mindíg eshet. És fog is. Sajnos. Pedig holnap megyünk Pestre éves kontrollvizsgálatra, és baromira nincs kedvem ilyen lucskos, esős, szeles időben bevinni Danit. Ráadásul kicsit taknyosan. Én viszont nyakig benne vagyok a náthába, szinte ki sem látszom a takonytól, szó szerint. De, hát, ha egyszer muszáj, akkor muszáj. Nem is utazástól kapok herótot, hanem, a félórás gyalogúttól, amit meg kell tenni a vasútállomásig, meg vissza. És újra imádkozhatok, hogy ha már az ötöst nem nyertem meg (szerencsére más sem), akkor legalább vegyék még egy évre vissza Danit. Mert, ha nem, akkor irány a munkaügyi központ, álláskeresési járadékért, vagy miért. Az 3 hónap, aztán mehetek szocisegélyért.

És lőn csoda ám, november elején megkapjuk a csoportszobákat, önkormányzat kijárta. Hurrá! ……. A fellebbező anyukák közül pedig csak hármat utasítottak el, de azok egyébként is otthon ülnének, tehát kár nem éri őket. És mivel kapnak új szobát, jár az ovinak egy takarítónéni is. Az önéletrajzomat már megírtam, holnap be is viszem, ugyanis már van egy jelentkező, aki viszont már dolgozik az iskolában, hát ha felvesznek. Nagyon jó lenne, helyben lenne, Danit is el tudnám látni, szóval ideális lenne. Jó, nem fogok kamiont bérelni minden hónapban a fizetés hazaviteléért, de ki nem szarja le. Lenne munkahelyem és nem kéne minden hónapban parázni a pénz miatt.

Fejlesztő Ági nénihez járunk, pénteken voltunk másodjára. Danit ott hagytam, hadd dolgozzanak nyugodtan. Én addig lóhalálában hazarohantam (40fokos emelkedő, írtó jó volt megmászni kétszer is), aztán vissza. Ági néni nagyon megdícsérte Danit, mondta, hogy a 45 percből 5 perc szünet volt csak, a 40 percet tulajdonképpen gyönyörűen végigdolgozta. És mivel Dani felfedezte a kaktuszokat, boldogan vállalta a heti egy alkalmat Ági néninél, hisz mindíg megnézheti a kaktuszokat. Meg a kis akváriumot, amiben halacskák vannak.

Voltunk ma gyereknapon. Sajnos kétszer is elmosta az eső a rendezvényeket, így kényszermegoldásként az iskolában lett megtartva sok minden. Pedig hatalmas ugáróvárak voltak, arcfestés, henna, kézművesség, mese elődadás, zenélés, felsorolni is sok lenne, mi minden volt
. Dani élvezte, no meg a többi gyerek is. Csak az volt a baj, hogy szinte minden pénzbe került. Ugyanis önkormányzat mindössze 150ezer forinttal támogatta. És még vendégül látott a falu és az iskola egy 50 gyerekből álló vendégsereget, akiknek gyűjtöttünk ruhát, és ágyhuzatokat, mert árvízkárosultak voltak Borsodból. Na, tőlük nem sajnálok semmit. Lehetett látni rajtuk a boldogságot és örömet, és ez mindent megért.

És íme sok-sok kép, amikor még nem áztatott el  mindent az eső.

 Olyan fújjjjjjjjjj idő van. Mit lehet ilyenkor csinálni? Hát nagyon semmit. Viszont Dani már napok óta nyaggat, hogy süssünk sütit. Kaptam muffinport, így megcsináltuk. Illetve én voltam a kukta csak, Dani volt fő cukrászmester. Igaz, a muffin alja kicsit megégett, de a végén levágtuk, így mind a 6 muffin elfogyott. Daninak hatalmas sikerélménye volt, így úgy döntöttünk, holnap délután megsüssük a másik felét is. Viszont egy biztos, többet muffinport nem veszek. Inkább keresek receptet, itt a neten több százból lehet válogatni. A por egyébként is elég drága, legalább olcsóbb lesz itthoni alapanyagokból megcsinálni. 

Ahhoz képest, hogy fogy országunk népessége, nos ez a mi kicsiny falunkban nem látszik, sőt, újabb demográgiai ugrás megy végbe. És azért nagyon felháborított, az önkormányzat hozzáállása. Mert, hogy már megint egy lépéssel le vannak maradva.

Adva van kicsiny falunk, ahova egyre több és több lakos jön. Sajnos sokan nem jelentkeztek még át, de nem is ez a lényeg. Utóbbi években állandóan bővíteni kellett az ovit, mert egyre több lett a gyerek is. Most négy csoportszoba van, de ahelyett, hogy tavaly elkezdték volna bővíteni, inkább vártak a csodára. Ami egy uniós pályázat formájában meg is jelent. Csak sajnos későn. 47 gyereket akartak beíratni az óvódánkba, és 25-öt vettek fel. A szülők pedig mélységesen fel vannak háborodva és joggal.

Ugyanis lesz bővítve az óvóda két csoportszobával. De mivel a pályázaton nyert pénz most lett meg, csak novemberre lesz kész. Így pedig ott fog állni a két szoba tök üresen 9 hónapig. Közben közel 25 anyuka állás nélkül is maradhat. Mert az oktatási törvényben az van, hogy szeptemberben annyi csoporttal indulhat az év, amennyi jelenleg van. Állítólag az önkormányzatunk most ír a minisztériumba, hogy legalább most az egyszer kivételesen engedjék meg, hogy januártól indítsanak még egy csoportot.

Van olyan anyuka, aki egyedül neveli a gyerekét, édesanyja öreg és beteges is, ő nem tudja ellátni a kisfiút, mikor anyuka márciusba visszamegy dolgozni. Hova teszi a kisfiút? Vagy itt a másik anyuka, aki már júliusban vissza kell mennie, most a havi fizetését a bébiszitternek fogja odaadni, vagyis ugyanúgy a férje lesz a fő kereső. Ráadásul apuka első házasságából született fiút is most már ők nevelik, mert anyuka “lemondott” a fiúról. Így nagycsaládos lett. És még sorolhatnám azokat, akiket elutasítottak. Ugyanis csak azokat a gyerekeket vették fel, akik most a nyáron betöltik a 3. évüket. És a többi közel 25 gyerekkel mi lesz, és a szüleikkel? Hogy fogják megoldani? A szomszéd faluk is ugyanilyen hasonló nehéz helyzetben vannak, hogy már ott is várólistán vannak a gyerekek. 

De az egészben az bosszant a legjobban, hogy az önkormányzatnak is aztán van pénze mindenre, csak arra nem, amire kéne. És az ovibővítést miért kell az utolsó perc utánra halasztani? Már évek óta ezzel küszködnek, miért nem lehetett már tavaly egy szobát megcsinálni? Tudom, az se két fillér, de a falunk nem szegény ám, de nem ám. Ezt a falut nem fenyegeti a csőd, mikor egymilliárd forint csak a bevétele, sőt még ennél is több. Na??????

Bár azért örüljünk is egy kicsit, évek óta a tankönyvek ingyen vannak az iskolában, tehát ennyivel is kevesebbet kell fizetni a szülőknek év elején. 

Napok óta nem térek napirendre, mikor megtudtam ez az ovis dolgot.

Na, de jó, hogy nem ballag Dani. Ezek a szülők, komolyan….. Hihetetlen miket találnak ki. Most épp ott tartok, hogy hétfő óta nem is beszélek velük, jobbnak is tartom, hogy nem hozzák fel nekem, mert nem tudnék kultúráltan és civilizált ember módjára beszélni. Sajnos ilyenkor csípős a nyelvem, és nem biztos, hogy normálisan vissza tudnék válaszolni.

Na, azért a levesfőzésből egyszer egyenlőre elég is volt Daninak. Hiszen megcsinálta egyszer, így új kihívások szükségesek neki. 

Vasárnap már mamára hárult az 5 perces leves elkészítése. Viszont lúrkóm kitalálta, hogy ő bizony még tortát

nem sütött. Mondtam, majd kitalálok valamit, mert ha rajtam múlik, akkor sosem fog sütni, mert én nem vagyok nagy cukrász. Aztán gondolkoztam a dolgon, hogy lehetne egyszerűen és gyorsan megcsinálni a tortát. Ma kaptam ötletet Benceanyujától. Szóval, a dolog pofonegyszerű. Veszek Dr. Oetker muffinport, van benne minden, forma, és dísz is. Két muffinra valót kiszedek belőle, kikevertetem Danival  és bele is lehet máris tenni a sütőbe, így más alkalomra is jutni fog a muffinporból, és a formája is torta lesz.
Ugyanis köztudvalevő, hogy mama nem szereti az édes sütiket, és én sem vagyok odáig érte. Daninak meg minek sütni egy tepsire való piskótát. Szóval, én ezért nem is sütök soha.

Visszatérve Dani cukrászötletéhez, holnap megnézem lehet-e kapni a közértben ilyen port. Ugyanis nálunk egy nagy COOP üzlet van, amiben sok mindent lehet kapni, csak soha nem azt, amit szeretnénk. Itt nem lehet azt megtenni, hogy ha én túróscsuszát szeretnénk főzni, akkor tuti, hogy valami más után kell ötletet merítenem, mert a csuszához egy hozzávalót nem kapok meg. Mindíg ott kell az embernek kigondolnia, hogy mit főzzön. És persze kétszer olyan drága, mint akármelyik élelmiszer-hálózat. És még azt mondják a pestiek, hogy vidéken olcsóbb az élet. Hát, akkor jobb, ha tőlem tudják, hogy kétszer annyiba kerül. És nemcsak a kaja, hanem a víz is például itt közel 3-szorosa például a Szegedinek, mint tegnapelőtt megtudtam.

Még szerencse, hogy nem fogunk idén ballagni, bár ki tudja, jövőre miket találni ki a drágalátos szülők. A mostani ovis ballagásra kitalálták, hogy vesznek heliumos lufit, amit a gyerekek egyszerre felengednek. Ez még okés, ebben nincs luxus. De Szamos marcipán tortát rendelni, ráadásul kettőt, na itt már kezdtem kiakadni, ugyanis baromi drága. Egyik szülőnek javasoltam, hogy próbálják meg a tisztelt újgazdag anyukákat (akik sajnos nagyon sokan vannak, és nem csípjük egymást, ami nem is baj) meggyőzni, hogy ez csak ovis ballagás, nem pedig a saját esküvőjük. Süni formájú tortát Szamoséktól, vagy valamelyik jóhírű cukrászdától megrendelni, pedig pazarlás. A gyerekek 3 év múlva nem fognak emlékezni rá. Lufi legyen, meg aprósütik szörppel, aztán jóccakát. Na, meg a másik, hogy az összes óvónéninek ajándékot akarnak venni. Könyörgöm minek? Minek adnék én ajándékot olyan óvónéninek, akinek köze nincs a gyerekemhez. Mert időszámításunk előtt egy-kettő megsértődött. Na, az meg már az ő bajuk.

Még szerencse, hogy jövőre több földönjáró anyukával leszek kapcsolatban, legalább tudom ezt a vonalat tudom majd erősíteni. Mert jövőre Dani csoportjában is lesznek azért olyan anyukák, akik nem ebben az univerzumban élnek, hanem sok-sok fényévnyi távolságban egy másik galaxisban.

Na, most jól eldumálgatok, nem baj,  néha úgy szeretek beszélni.:DDD Vasárnap baromira unatkozott Dani. Ugye a németruhásoktól kaptunk görkorit. Igaz 34-es, de nem baj, jó az, amire én szántam. Daninak tetszett az ötletem, hogy tanuljon meg lassan görkorizni. Nagyon tetszett neki. Igaz, még tanulnia kell, de a kezdeti lépéseket elkezdtük rajta, és nagyon jót szórakozott. A felvétel nem túl jó, és én is kicsit halkan beszélek rajta, de nem túl izgis ám a felvétel, meg én sem akartam kiabálni.

Na, csááááááá Mindenki! :))))))

Hű, pénteken voltak Daniék kirándulni vadasparkba. Hatalmas élményekkel értek haza, úgy, hogy úszni se ment. Jót is tettem vele, mert fél6-kor elaludt délután, és este 9-kor ébredt fel, majd 11 órakor visszaaludt és ma reggel 8-ig húzta a lúrkóm a lóbőrt.

És, ma nagyon dolgos legény volt. Először is, lemosta a biciglijét önként és dalolva. Aztán pedig főzött. Mamalevest. Ami abból áll,  hogy vízet felteszünk a gázra, leveskocka bele, forrás után cérnametéltet rakunk bele és 3 perc múlva kész is. Annyit segítettem, hogy én gyújtottam meg a gázt és megmutattam hogy kell összetörni a hosszú cérnametéltet. A többit ő csinálta. Tiszta Jamie Oliver lesz belőle. :DDDDDDDDD És, most a sikeren felbuzdúlva holnap is megfőzi, mert ugye mama és ő megette az egészet.

Tegnap jól megünnepeltettük magunkat a lúrkókkal anyák napja alkalmából. Mindenféle verset és dalt megtaníttatunk velük csak azért, hogy hízzon a májunk, és a gyerekeink által úgy érezzük, hogy baromi jó anyák vagyunk, és megérdemeljük, hogy a gyerekünk ezt így ki is mutassa. Virtuálisan megveregetjük a saját vállunkat, hogy lám, milyen fantasztikus gyerekink vannak, és csordultig meghatódunk saját magunktól, illetve gyerekeink által éreztetve, hogy milyen fontosak és nélkülözhetetlenek vagyunk. Nem is azon hatódunk meg, hogy ügyesen mond verset a gyerek, vagy szépen énekel. Hanem saját magunk ünnepeltetésétől. Ja, hogy ne legyek már ilyen ünneprontó? Na…. Azért most komolyan…… Tegyük a szívünkre a kezünket és kérdezzük meg magunktól…. A gyereknek fontos ez az ünnep, vagy saját magunknak? 

Jövő héten lesz szülői értekezlet, de én kivételesen nem megyek. Hiszen Dani csak jövőre ballag. Persze a szülők próbáltak rábeszélni, hogy azért legyünk ott a ballagáson, meg az utáni bulin, de én  feleslegesnek tartom a dolgot. Meg értelmetlennek.

Ja, és fiam szerelmes. De nagyon. Egy rajzfilmhősnőbe. A neve Kilari. A csaj szerintem szőrnyű, de Dani meglátta és szerelem lett első látásra. Szinte lebénultan ült a tévé előtt, majd egy perc múlva azt mondta teljesen elhomályosult szemmel: – Anya, én szerelmes lettem, mindjárt elájulok. – Majd szivet formált a kezével és hátradőlt az ágyon. 

Hát, emlékszem, mikor 7 évesen Lukács Sándor színművészünkbe voltam szerelmes, de mint az ágyú. Meg a Nagy Gábor színészbe, akkor még kezdő színészek voltak, én meg a képüket néztem órákig és sóhajtoztam. :DDD

Hmmm…… Nem ezt a számot akartam rátenni a slide-ra, na, de már mindegy. Mindenki vegye le a hangot. :DDDDDDDDD

Először is, minden  leendő anyukának, 


gyakorló anyukának, friss anyukának, nagymamának, és még sorolhatnám…. Szóval boldog anyák napját kívánok!

És íme a mai kiállítás képei és egy kis klip is hozzá.

 

It
t van május elseje……….. – szól a régi dalocska. És lám, milyen csodaszép május elseje lett. Az orgona virágzik, és fantasztikus illat terjeng a faluban. Végre megérkeztek a fecskék, bár jóval kevesebben vannak, mint tavaly. Sajnos. A cserebogarak is kirajzottak, és esténként, mint ha jégeső esne, hatalmas koppanással landolnak a teraszunk bádogtetején. Nem is értem hogy élik túl ezt a kamikaze módra végrehajtott repülési hadműveletet. Dani élvezettel gyűjti a cserebogarat, a hőscincért és a bodobácsot. Remélem nemsokára felhagy vele, mert nem érti meg, hogy az nem baj, ha megfogja őket, de elpusztulnak a befőttesüvegben. Ma is csak 10 fajta különböző apróságokat gyűjtött össze, de már felkészültem, mindíg viszek magammal egy kis zacskót, abba beletesszük őket, majd otthon kicsomagolja Dani, mert én ugyan meg nem fogok egyet sem. 

A faluban is ünnepléssel kezdődött a nap. Segítettem én is egy keveset, kézművesasztalnál segédkeztem, meg a bébijátszóban voltam ügyelni. Volt nagy főzés is, főztek babgulyást, székelykáposztát, túrógombócot, és lángost is sütöttek. És ezeket a fenséges kajákat ingyen adogatták, még jó, hogy nekem nem kell fogyóznom, mert elájultam volna, ha nem kóstolhattam volna meg mindegyiket. Dani is bevágott két túrógombócot. Bár, picit száraz volt, viszont az íze remekül sikerült.

Holnap megyünk egyikkisvárosba, mert ott lesz valami vasútmodell-kiállítás, átruccanunk Danival. Nincs messze, és legalább nem itthon ülünk, hanem jót szórakozunk. Ráadásul ugyanilyen szép idő lesz, mint ma is volt.

A bicajozás egyébként már tényleg remekül megy, most ott tart a lúrkó, hogy már a wc-re is legszívesebben biciglivel menne. Igaz, néha még a járda keskenynek bizonyul, sőt, az autóút is, de a kanyar is nagyon megy, sőt, a fékezéssel sincs már problémánk.

Holnap is hozok képeket a kiállításról, most néhány a mai napról.

Nos, íme a tanúbizonyságot tévő képek, és egy néhány másodperces kis film, hogy Dani immáron bicajozik. Ma már a kanyarok sem okoznak akkora gondot, mint például tegnap, sőt még az elinduláshoz sem kell akkora út, hogy még egy TU-154-esnek is elég lenne a kifutópályán. Én pedig roppant büszke vagyok, hogy no lám, mégiscsak sikerült. És ma már csak egyszer zakózott. Alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. :DDDDDD

Emlékszem, én 8 éves koromban tanultam meg a jó kis régi ezeréves férfibiciglin, persze váz alatt. Na, az sem volt piskóta.

M a voltunk végre védőnéninél, mindent rendben talált. 119 cm és 21kg a kincsem , és 95/55 a vérnyomása, ami Ági néni szerint maga a tökély. Hát, szerintem kábé nekem is ennyi ébredés után két nagy adag kávéval. Valahogy nem gondoltam, hogy ennyit nőtt a nyár óta. De, hát én mindennap látom, nekem fel sem tűnik annyira.